Ugrás a tartalomhoz

Fehér Gárda (Magyarország)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Fehér Gárda földalatti antikommunista mozgalom volt 1949-ben és 1950-ben a magyar Alföldön, amely különösen a Viharsarokban, Hódmezővásárhely és Orosháza közti pusztákon volt aktív. A kommunista hatalom a konspiratív módon működő hálózatot felgöngyölítette, vezetőit kivégezték.

Története jórészt feldolgozatlan.

Előzmények

[szerkesztés]

A második világháború lezárása után a Magyar Kommunista Párt ugyan nem nyerte meg az 1945-ös nemzetgyűlési választást, de a megszálló szovjet hadseregre támaszkodva mégis gyorsan növekvő befolyásra tett szert és az 1947-es választást követően (amit szintén nem tudott egyedül megnyerni a nagyarányú csalások ellenére sem) 1948-1949-ben teljes egészében kisajátította magának a hatalmat. Vidéken, a földművelésben már korábban is egyre inkább a kommunisták befolyása érvényesült. A vidék elszegényedése, képviseleti pártjainak módszeres szétverése, a beszolgáltatások, letartóztatások és az erőszakos kollektivizálás jelentős elégedetlenséghez vezetett a földből élők között. Nem véletlen, hogy az egyetlen kiterjedt antikommunista mozgalom a terror idején az Alföldön jött létre.[1]

A hálózat

[szerkesztés]

A Fehér Gárda első sejtjei a Hódmezővásárhely és Orosháza közti tanyavidéken jöttek létre, de alakultak városi sejtek, különösen az említett két városban, illetve Békéscsabán, Makón, Maroslelén.

A mozgalom arra készült, hogy a kommunistaellenes elégedetlenség forradalomban fog kicsúcsosodni. A hálózat egészéről csak a vezetőknek volt képe, a tagok egyébként csak közvetlen kapcsolataikat ismerték, az egyes sejtek időnként találkozókon beszélték meg a fejleményeket. Egy összekötő négy emberrel tartotta a kapcsolatot.

Megtorlás

[szerkesztés]

Besúgói segítségével az Államvédelmi Hatóság 1950 őszétől felszámolta a mozgalmat. Harmincan kerültek bíróság elé. Huszonkét embert a kistarcsai gyűjtőtáborba internáltak. Blahó Jánost és a 24 éves Kovács Istvánt, a mozgalom vezetőit halálra ítélték és 1951. március 30-án kivégezték őket. Kovács István a bírósági tárgyaláson a hajából kitépett szálakat adta emlékként édesanyjának.[2]

Emlékezete

[szerkesztés]

A mozgalomról Baté Szilveszter 2007-ben dokumentumfilmet készített. A hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum külön teremben emlékezik meg az ellenállókról.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Őze Sándor: A Fehér Gárda. Rubicon. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  2. Titkos gárda működött Rákosiék ellen, fn.hu, 2007. november 13.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]